Édes Csövikém, de messzire mentél!

Hiába kereslek, mostmár soha nem foglak tudni hazahozni. Mennék plakátolni, hirdetni, kiabálnám a nevedet, de tudom, többet már nem ugrasz a nyakamba kajla vigyoroddal és nem nyálazod össze a ruháimat nagy szeretetedben. Most olyan messzire mentél, ahonnan nem lehet többet visszajönni. Elvitted a derűt, a vidámságot, a nyugalmat a házunkból - most nagyon hiányzol, Csövikém.
Sose tudjuk pontosan, honnan jöttél, hány éves voltál, azóta ismerlek, mikor egy nagy vihar után a megriadt Cézi kutyát vittük haza a mezőről és te csak úgy mellémszegődtél a tisztáson. Kajla ugribugri kamasz voltál, nagyokat szökellve jöttél velem haza póráz nélkül, és besétáltál az udvarunkba, mintha mindig ott laktál volna. Örökké éhes voltál, nem ettél, hanem faltál. Mindent, minden mennyiségben. Kerestük a gazdádat, de nem jelentkezett érted senki, napokig vezettünk körbe a faluban, hátha felismered, honnan jöttél, de te csak egyetlenegy kapu felé húztál, a miénk felé. Aztán ittmaradtál.
Sokat tanultam Tőled, el se tudom mondani, mennyi mindent. Minden nap eszembe jut Rólad valami, és a könnyek közt tudok mosolygni is, hiszen annyira vidám, annyira életszerető teremtés voltál, annyira kajla, dózer, hogy csupa mosolygnivaló történet jön az emlékezetembe, és nem lehet nem nevetni. Hatalmasakat ugráltál örömödben. Bár minden áldott nap kaptál enni, mégis akkora örömujjongást rendeztél minden alkalommal vacsoraosztás idején, mintha hónapok óta éheztél volna. Ritka pillanat volt, ha nem volt a szádban egy labda vagy egy labdamaradvány. Mondd Csövi, hány labdát ejtettél "véletlenül" a patakba, hogy hasonfekve bottal próbáljam kihalászni őket az arrajárók nagy örömére? És hány szivacspárnát, szőnyeget, paplant téptél apró databokra, hogy nem tudtunk már mit tenni a kosaradba? És amikor egy komplett bogrács paprikáskrumplit elloptál és megettél az erdőben egy piknikező társaság szeme láttára, akik annyira meglepődtek rajta, hogy a nevetéstől szólni se tudtak, és utána még a virslijüket is elloptad? Szerinted ez igy volt rendben. Hány kesztyűt, egyéb udvaron felejtett tárgyat ettél meg? Megfürödtél a jeges patakban és a sáros pocsolyákban, bárhol, ahol vizet találtál, és szaladtál, szinte repültél minden eldobott labda, bot vagy egyéb tárgy után. Gyönyörűen tudtál futni! Szerettem veled az erdőben sétálni, bár mások előtt látványosan nem fogadtál szót nekem, de ha ketten voltunk, figyeltél minden rezdülésemre. Mikor a jeges úton fölmásztam veled a Várhoz, és nem tudtam lejönni, mert csúszott a csizmám, keresztbe álltál előttem, és a bundádba kapaszkodva mentem le apró lépésekkel - hihetetlenül figyelmes voltál, vigyáztál rám mindig. A nagy szökésed után fél évet töltöttél Hamburgban, kétszer utaztál repülőgépen, te nagy kalandor, még ott is megszöktél egyszer, és német kutyaiskolába jártál, igy ismerted a német vezényszavakat is. Büszke voltam Rád! Nem volt könnyű Téged megtalálni a nagyvilágban, de csodával határos módon sikerült - a teljes történettel tartozom Neked, megigértem, hogy megirom kalandjaidat, ami egyúttal sok ember és állat története is lesz.
Ittmaradt állattársaid is szomorúak most, velünk együtt. Még az utolsó napjaidban, fájdalmaid közepette is annyi kedvességet és szeretetet adtál mindenkinek, amit nagyon nehéz elfelejteni, nem is fogjuk soha.
Drága Csövi, hoppozz nagyokat és labdázz sokat a szivárványhid másik oldalán legjobb barátoddal Cézivel, és a többi kutyánkkal Mackóval, Fülessel, Zsömivel! Remélem, ott is ismerik a tárkonyos krumplileves receptjét, úgy, ahogy Te szereted, és kedvedre lefetyelhetsz belőle amennyit csak akarsz.
Köszönöm, hogy megajándékoztál Magaddal és a gazdád lehettem. Nagyon hiányzol!

 

 Néhány emlék a boldog időkből

 

Kapcsolat

Fehér Ildikó

info@tengeliceweb.hu

+36 30 475 6417

Üzenet küldése

Hírlevél

Kövesd a Tengelicét a közösségi oldalakon!